ÚTON AZ EGY FELÉ

Körülbelül húsz éve, hogy egy komoly betegségem mélypontján, a gödör legalján ülve egy hatalmas villámlásban egy bonyolult útelágazás fénylett fel előttem.  Ez a villanás egy állóképként beleégett a retinámba és térképpé lett azóta a bennem kifejődött szellemi-lelki GPS részeként. Azt gondoltam akkor, hogy földi életemben e térkép minden egyes fényútját be kell járjam, fel kell fedezzem. Azóta jónéhány utat be is jártam. Ezekről az utakról szól az ÚTON AZ EGY FELÉ című sorozatom. Az első ilyen utamat álmomban jártam be. AZ IGAZ ÚT  Egy hajnalban már épp a rigók kezdtek bele a dalolásba, míg én álom és valóság határán lebegtem, amikor a Nap első sugarával megérkező fuvallattal egy éteri hang a fülembe súgta a nevemet. Fel is ijedtem ettől, mert úgy rémlett, hogy egyedül vagyok otthon. Ez a hang pedig valósnak tűnt. Majd heves szívdobogás közepette visszazuhantam az előző állapotba. De akkor meg egy szelíd mosolyú emberalak jelent meg előttem. Narancssárga lepelben ...