ÖNMEGATÁROZÁS ÚTON ÚTFÉLEN
“Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.” (John Donne) Ha én szín lennék, milyen szín lennék? – hangzott a kérdés egy művészeti foglalkozáson majd húsz évvel ezelőtt. Milyen lenne a formám? Milyen lenne engem megtapintani? Milyen lenne az ízem? Milyen lenne az illatom? Milyen lenne a hangom? Hol nőnék legszívesebben? Mi lenne a nevem? Akkor AZ ÉN LILA KETTŐSHARANGJA voltam és vagyok most is. A mostani állapothoz már haiku is társult… lilaszínharang zúgja ma Világunkba Istennek rendjét Az eredeti leírás így hangzik Az átmenet színe, a metamorfózisé. A bábállapot színe, miközben a lárvából lepke lesz. Itt lesz a káoszból rend és a rendből káosz. Mert ugyan ...