Bejegyzések

TÜKÖRBE NÉZVE - FÉLÚTON

Kép
(Ezt a tükör-meditációmat éppen 2004. november 19-én, Erzsébet napon írtam.)  ERZSÉBET  - héber eredetű;   jelentése: Isten az én esküvésem. Apai nagyanyám keresztneve Erzsébet, anyai nagyanyámé pedig Mária – érdekes párhuzam ez a bibliai nevekkel az életemben. Nemrég örököltem meg egy családi haláleset kapcsán a  TÜKRÖT . A nagymama nászajándékba kapta műbútorasztalos József fivérétől (Jézus nevelőapjától kapta nevét), aki kitántorgott Dél-Amerikába, majd eltűnt az őseredőben. Ő volt az, aki saját kezével faragta rá a két zuhanásban levő halacskát, mintha már akkor tudta volna, hogy unokája - akié majd később lesz a tükör - a Halak jegyében fog megszületni és állította a két halacska közé az ellipszis tükröt, mely az évek során, néhány helyen megvakult. Alatta kis fiókocska, melyben őrizhette azokat a leveleket, melyeket a marcona, pallér, István nagyapám írhatott neki, míg a frigy megköttetett Isten előtt.(Az első vértanú szentünkről kapta nevét, akinek a megkövezése

VÍZIUTAKON - Az igazgyöngyhalász meséje

Kép
A déltengerek mediterrán vizeinek partján ringatódzott az a bárka, amire egy nyári napon elszegődtem tengerésznek. Ilyen szép még soha életemben nem volt a napfelkelte, amelyben elhatároztam, hogy ezentúl hajósinas leszek. Mindent meg akartam tudni, a vízről, a szélről és a tengermélyről. A kapitány a szemembe nézett fürkészve és csak a nézésemből megállapította, hogy alkalmas vagyok az igazgyöngyhalászatra. Azt mondta, hogy minden a tekintetében van egy embernek: az ereje, a tudása, a hite és a sorsa. Mert a szem a lélek tükre. Nagyon tapasztalt ember volt ez a kapitány, aki később mesteremmé lett. Hétéves szolgálatommal érdemeltem ki a tanítványságot nála. A tanulást az igazgyöngy eredetének megfejtésével kezdtem meg. Megtanultam, hogy az igazgyöngy egy nagyon mélyen élő kagylófajtában fejlődik. Ez a kagylónemzet az, amelynek néhány lénye felvállalja azt, hogy egy apró porszemet befogad a házába. Ez a ház attól kezdve a GYÖNGYHÁZ nevet viseli. Az a bizonyos apró homokszem, am

A SENKIFÖLDJÉN

Kép
A SENKIFÖLDJE, az a határsáv, ahol két különböző minőségű közeg találkozik. Országok határán találkozunk legkézzelfoghatóbban ezzel a jelenséggel. De ott látható és megtapasztalható jelei is vannak. Némi szögesdrót és állami zászló elhelyezése máris megmutatja a szélességét ennek a sávnak. De, ha nem országokról szól a mese, hanem rólam, akkor nekem mi ez a sáv, mit jelent? A SOSROM – MINT A NAPOKBAN KIDERÜLT – AZ, HOGY EZEN A SÁVON JÁRJAK EZENTÚL. Itt nincs senkinek tulajdona, nem birtokolhatok, csak járhatok ide-oda rajta és szemlélődhetek előre-hátra jobbra-balra, köröskörül, fel-le. Afféle határtalan gömbként létezem a SENKIFÖLDJÉN. Vannak már tapasztalataim is. Az egyik SENKIFÖLDJE nekem a TENGERPART, tudod ott, ahol a víz és homokos föveny összeér. A hullám kifut a partra, megnedvesíti a homokot, majd visszahúzódik és nyomában kivilágosodik a part. Itt az egyik pont az életemben, ahol jól érzem magam. A mai történetem is itt kezdődött. Éjszaka volt, amikor a tenger

ÖNMEGATÁROZÁS ÚTON ÚTFÉLEN

Kép
“Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.” (John Donne) Ha én szín lennék, milyen szín lennék? – hangzott a kérdés egy művészeti foglalkozáson majd húsz évvel ezelőtt. Milyen lenne a formám? Milyen lenne engem megtapintani? Milyen lenne az ízem? Milyen lenne az illatom? Milyen lenne a hangom? Hol nőnék legszívesebben? Mi lenne a nevem? Akkor AZ ÉN LILA KETTŐSHARANGJA voltam és vagyok most is. A mostani állapothoz már haiku is társult… lilaszínharang zúgja ma Világunkba Istennek rendjét Az eredeti leírás így hangzik Az átmenet színe, a metamorfózisé. A bábállapot színe, miközben a lárvából lepke lesz. Itt lesz a káoszból rend és a rendből káosz. Mert ugyan

A DÖNTŐ LÉPÉS

Kép

ÚT ÉS MELLÉKUTAK

Kép
Volt, hogy Buddha 8 rétegű ösvényén jártam, majd később a Kálvárián a Feltétel Nélküli szeretet Keresztútján. Ma egy térképen láttam minden utat, melyen jártam és amin még nem. Paul Klee volt a térkép rajzolója. E mediterrán színekben pompázó térkép fekete útjain törekszem az Óceán felé, hiszen mandalászó tengerész, és másodállásban igazgyöngyhalász lennék, vagy mi a csuda. Elsőre inkább riasztó mátrixnak vagy Luscher tesztnek tűnnek, azok tömbök, amik életem fő ciklusait testesítik meg. Később arra gondolok, hogy egy termeszvár labiritusának metszete ez. Majd egyre részletgazdagabb a nézet és a sok vonal metszete egy-egy elhajlást mutat. Itt kezdődik az én Újvilágom, ahol a sarkok és szögletek eltűnni látszanak, s nincs sarokba állítás sem, büntetésként. Lám, a Főúton is lehet más szabályok szerint menni, nem csak 90 fokonként sarkon fordulva mint, ahogy azt eddig tettem. Sőt a síkból kilépve a felülről, alulról és kívülről nézés képességét is megszereztem, míg távoljárta

AZ IGAZ ÚT

Kép
Körülbelül húsz éve, hogy egy komoly betegségem mélypontján, a gödör legalján ülve egy hatalmas villámlásban egy bonyolult útelágazás fénylett fel előttem.  Ez a villanás egy állóképként beleégett a retinámba és térképpé lett azóta a bennem kifejődött szellemi-lelki GPS részeként. Azt gondoltam akkor, hogy földi életemben e térkép minden egyes fényútját be kell járjam, fel kell fedezzem. Azóta jónéhány utat be is jártam. Ezekről az utakról szól az ÚTON AZ EGY FELÉ című sorozatom. Az első ilyen utamat álmomban jártam be. AZ IGAZ ÚT  Egy hajnalban már épp a rigók kezdtek bele a dalolásba, míg én álom és valóság határán lebegtem, amikor a Nap első sugarával megérkező fuvallattal egy éteri hang a fülembe súgta a nevemet. Fel is ijedtem ettől, mert úgy rémlett, hogy egyedül vagyok otthon. Ez a hang pedig valósnak tűnt. Majd heves szívdobogás közepette visszazuhantam az előző állapotba. De akkor meg egy szelíd mosolyú emberalak jelent meg előttem. Narancssárga lepelben lebegett